Településünk történetéhez két jellegzetes hagyomány kapcsolódik. A helybéliek számára hosszú időn keresztül a faeszköz készítés jelentette a mindennapi megélhetés egyik fő forrását. Szuhahután elsősorban szerszámokat, mezőgazdasági eszközöket, bútorokat és a mindennapok során használt egyéb tárgyakat készítettek. A gereblyétől a különlegesen díszített ácsolt ládákig több mint 100 féle fából készült tárgy elkészítésével foglalkoztak. A mátraalmási asszonyfarsang megrendezésére húshagyókedden került sor. A régi szokás szerint a maskarába öltözött asszonyok a nap folyamán tréfás körülmények között “megborotválták” a férfiakat, akiknek ezért fizetniük kellett. Ebből a pénzből az asszonyok az este folyamán zártkörű mulatságot rendeztek.

Faeszköz készítés

A fából készült tárgyak készítése és eladása valószínűleg az 1830-as években, a helyi üveghuta bezárásával egyidőben vált meghatározóvá, és egészen az 1950-es évek közepéig jelentős megélhetési forrás maradt. A 20. század elején a helyi famegmunkálás már a korabeli Heves és Nógrád megyék területén egyedüllálló változatosságot mutatott. Mátraalmás lakói a különböző faanyagok tulajdonságairól és felhasználási lehetőségeiről rendkívül szerteágazó ismeretekkel rendelkeztek. Tudták, hogy a Mátra hegyoldalain mely fekvésű erdők fái adják a legjobban hasítható, a legkeményebb, a leginkább rugalmas vagy éppen legidőtállóbb faanyagot.

A bútorok és mindennapi háztartási tárgyak terén a jellegzetes, díszített ácsolt ládák mellett meghatározó volt a székek, asztalok, illetve fakanalak és más konyhai eszközök készítése is. Szerszámok közül Mátraalmáson készítettek gereblye, kaszanyél, ásó, kapa, seprű, hólapát, tiló, favilla, orsó, és még számos fa használati tárgyat. Az elkészült faeszközöket a helybéliek két módon értékesítették. Az áru egy részét kereskedők vásárolták fel, akik tevékenysége folytán az itt készült bútorok és faeszközök az ország távolabbi pontjaira is eljuthattak. Emellett a falu lakói saját maguk is foglalkoztak a fából készült tárgyak eladásával. Az eladásra kínált áru döntő többsége az erdei munkák idényében, szeptember végétől áprilisig készült el. Kitüntettett szerepe volt a közeli városokban – Gyöngyösön és Egerben – késő tavasszal és nyáron tartott vásároknak, ahová a mátraalmásiak saját maguk hordták áruikat. A vásárokon el nem kelt tárgyakkal az év fennmaradó részében járták a környék falvait.

Ácsolt láda készítése képekben

K. Csilléry Klára felvételei (1955)

Asszonyfarsang

A mátraalmási asszonyfarsang négy részből állt: a beöltözésből, a délelőtti tréfás borotválásból – mely általában reggel 9 órakor kezdődött, és délután 14 óráig tartott – végül este a zártkörű mulatságból. A borotválásnál a beöltözött asszonyok egy kisebb csoportja járta be a falut énekelve, tréfákozva, kiabálva. A férfiak menekültek előlük, bezárkóztak, akadt, aki még a szénakazalra is felmászott. A menekülőket az asszonyok elfogták, fából készült “borotvával” megborotválták, arcát liszttel beszórták, majd tükör gyanánt egy lyukas szitát tartottak elébük. Az esti mulatságon csak asszonyok vehettek részt, lányok nem. A mulatságon, amit általában az egyik háznál rendeztek, forralt bort készítettek, viccelődtek, énekeltek, táncoltak, és csupán egyetlen férfi jelenlétét engedélyezték – a harmonikásét. A dalokat hol magyarul, hol szlovákul énekelték, ahogyan éppen az eszükbe jutott. Ez a kétnyelvűség már korábban is megfigyelhető volt, tökéletesen beszélték az asszonyok mindkét nyelvet, bármikor átváltottak egyikről a másikra, számukra ez nem jelentett problémát.

Mátraalmás hagyományainak fokozatos eltűnésében szerepet játszott az 1946-47-es, magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény keretében lezajlott tömeges kitelepítés. A nagyarányú, hirtelen lakosságvesztés következtében számos család ketté szakadt, a falu népessége által alkotott zárt közösség felbomlott. A szocialista rendszer alapelvei és intézkedései által fokozatosan kikényszerített helyi életmódváltás, a hagyományos megélhetési formák jelentőségének csökkenése szintén hozzájárult a helyi tradíciók visszaszorulásához. Napjainkban a korábban apáról fiúra szálló faeszközkészítés tudományát már csak az idősek őrzik, asszonyfarsang utoljára 1967-ben volt a faluban.

Kapcsolódó anyagok

K. Csilléry Klára: A mátraalmási faeszközkészítők árusító útjai
K. Csilléry Klára: A fa tulajdonságaira vonatkozó ismeretek a mátraalmási faszerszámkészítőknél
Szabó Orsolya: Hagyományalkotás egy mátrai szlovák faluban